A minap a budapesti Uránia Filmszínházban rendezett ünnepségen díjazták a 2009-ben, húsz olimpiai sportágban legnagyobb nemzetközi sikereket elért utánpótláskorú sportolókat. A NUSI Utánpótlás-nevelési Igazgatósága által szervezett Héraklész Gálán a díjazott négy kategóriában összesen 62 fiatalt jutalmaztak. Az egyéni legjobbak között volt a Sapa Fehérvár AV 19 jégkorongozója, a kölcsönjátékosként Miskolcon szereplő Tóth Adrián is. A 19 esztendős csatár személyesen nem lehetett jelen az ünnepségen, mert a Jegesmedvékkel éppen bajnoki meccset játszott az Újpesttel. Helyette a díjat öccse, az ugyancsak székesfehérvári színekben jégkorongozó Tóth Gergely vette át.

- Ez volt az a találkozó, amelyet saját közönségünk előtt 9-1-re elveszítettünk - mondta az icehockey.hu megkeresésére Tóth Adrián. - Tényleg a rémálom lett abból a meccsből, de reméljük, nem volt több egy fájdalmas kisiklásnál. Mindenesetre enyhítette a keserűségünket, hogy két nappal később a Megyeri úton visszavágtunk a liláknak.

- Tényleg nem lehet okom panaszra, hiszen stabil embere lettem a Miskolcnak, rendszeresen játszom és sokat vagyok jégen az OB I-ben. Fiatal játékosként számomra kulcskérdés, hogy megkapjam a szakmai fejlődésemhez szükséges álllandó meccsterhelést, és a rutinszerzésben is sokat jelentenek ezek a bajnokik.

- A lehető legjobb! Sokkal hasznosabb rendszeresen jégen lenni, mint a kispadot koptatni. Igaz ez még akkor is, ha az OB I nyilvánvalóan nem azonos szakmai minőség az EBEL-lel.

- Ezzel nem volt probléma, hiszen a többségüket ismertem a korosztályos válogatottakból. Miskolcon nagyjából egy korosztály alkotja a keret gerincét, igen fiatal a társulat. Az emberek szeretik a városban a hokit, van egy állandó közönség, de például a Fradi ellen lényegében megtelik a népkerti jégcsarnok.

- Azért sok tekintetben ezek a szerényebb körülmények is irigylésre méltóak. Meg aztán Fehérváron sem minden csapat kapja meg azt a kiemelt bánásmódot, ami az EBEL-együttesnek természetesen kijár. Az utánpótlás ott is más kategória, bármennyire jók is a feltételek.

- Nagyon sokat jelent ez a siker a város hokiéletének. Mert hát bátran kimondhatjuk: a harmadik hely bizony remek siker volt!

- Ezért az eredményért személy szerint sokkal többet tettem, mint az Alba Volán két aranyáért, tehát kedves és fontos számomra. Amikor a Fehérvárral 2008-ban megnyertük az OB I-et, az alapszakaszt követően a nagycsapat folytatta a mi farmcsapatunk helyett a küzdelemsorozatot, tavaly pedig kevesebb lehetőséget kaptam a végjátékban.

- Persze, így azért sokkal egyszerűbb a dolga valamennyiünknek. Hiszen együtt utazunk, Miskolcon együtt lakunk, no és a jégen is egy sort alkotunk.

- Hétfőtől szerdáig Székesfehérváron tréningezünk, illetve játszunk a juniorban. Csütörtökön kora délután szoktunk útra kelni, hogy időben odaérjünk az esti edzésre. A vasárnap esti meccsig vagyunk együtt a csapattal, aztán minden kezdődik előről.

- Ez tényleg nagyon gázos eset. Parádéztunk egész végig, aztán a torna egyetlen komoly meccsén nem bírtunk a britekkel. Pedig úgy vágtunk neki a vb-nek, hogy ezt a csoportot hazai környezetben kötelező megnyernünk. S ez nem is volt irreális igény. Ráadásul ezeket a briteket két éve Tallinnban egyszer már megvertük.

- Őszintén szólva nem, de nem is szívesen gondolok vissza a történtekre.

- Annak idején mi ketten együtt próbáltunk szerencsét a Malmőnél, de nem kaptunk szerződést. István ennek ellenére maradt, és végül az IF Troja Ljungby játékosa lett. Természetesen nekem is lenne kedvem kipróbálni magam odakint, de egyelőre egyetlen klub sem keresett meg. Nyilvánvaló, hogy kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen kikerülni. Ezzel együtt igyekszem tudatosan építeni a hokis karrieremet. A következő célom az, hogy bekerüljek és megragadjak a Volán EBEL-keretében. Nem kis feladat, hiszen sok a remek csatár a nagycsapatnál.

- Úgy tudom, a fehérvári szakemberek folyamatosan tartják a kapcsolatot a miskolci vezetőkkel, azaz napra készek valamennyi kölcsönjátékost illetően.

- Ehhez előbb a Sapa Fehérvár AV 19-nél kell stabilizálnom a helyemet. Ha bekerülök az EBEL-keretbe, a kapitány számára is jobban szem előtt leszek. Nem vagyok türelmetlen, de remélem egy-két éven belül felnőtt válogatottként is címeres mezt húzhatok majd.

- Angol-informatikai szakos középiskolás vagyok, s az idei év egyik nagy feladata az is, hogy leérettségizzek. Legszívesebben a TF-en tanulnék tovább, de a szakot még nem döntöttem el. Bár az edzősködéshez lenne kedvem...

- Remélem, egyikünknek sem lesz oka panaszra, s mindketten képesek leszünk valóra váltani az álmainkat. Az öcsém az Alba Volán ificsapatának tagja, de már feljátszik a juniorba. Remek fizikai adottságai vannak, a magasságát például kifejezetten irigylem. Én 178 centi vagyok, ami egy csatár esetében sajnos nem sok, ő viszont nyolc-tíz centival magasabb nálam. A saját korosztályában remekül helytáll; szerintem technikailag kell még fejlődnie.

- Jó néhány hokist kedvelek a sztárok közül, s tényleg akad köztük több orosz is, így például Pavel Dacjuk vagy Makszim Afinogenov. De a kanadaiakat is szívesen nézem.

- Biztosan el lehetne, de szinte nem is találkozunk velük, annyira más az időbeosztásuk, annyira feszes a programjuk az EBEL miatt.

- Mi is szeretnénk bejutni a rájátszásba, és bár a feladat nem könnyű, ám azért megvalósítható.