Alább a 100% FRADI-ban megjelent Kassai György interjút tesszük közzé

Történelmet írt ismét a Ferencváros jégkorongcsapata... - mondta Kassai György az első magyar Winter Classic summázásaként. A Kisstadionban megrendezett örökrangadó után beszélgettünk az „örökös bajnok”, ötszörös magyar bajnokkal. Az egykori játékos, edző, szakosztályelnök ma a Magyar Jégkorong Szövetség elnökségi tagja és a Fradi öregfiúk csapatának alapítója, vezetője. „Nagy szurkoló”, ha jégkorongról van szó, ma is épp oly lelkes, mint ötven évvel ezelőtt, amikor elkezdett hokizni...

- Az első magyar Winter Classicon négyezer ember előtt játszott a Fradi és az Újpest, kétszer is... Önnek mit jelentett ez az esemény ?

- Mindig nagy öröm, ha a Fradi az Újpestet megveri, de most történelmet is írtunk, hiszen az első Winter Classicon is sikerült! Felemelő érzés volt! Nagy szurkoló vagyok, úgyhogy ha a saját csapatom mérkőzéseit nézem, én legalább annyira átélem, mint azok, akik mellettem szurkolnak. Most is találkoztam olyan szurkolókkal, akik már a '60-as, '70-es években – akkor, amikor mi játszottunk - kijártak szurkolni... Felettük is elszállt az idő, a sapka alól a fehér haj kandikál ki, de ugyanolyan fanatikusan szurkoltak most is. Csak a mérkőzés utolsó perceiben látszott az arcukon a csalódás, de az az utolsó pillanat, sőt az a kétszeri utolsó pillanat feledtetett mindent! Fantasztikus volt!

- Előtte, a kuriózumnak is beillő Fradi–Újpest öregfiúk meccs nem okozott csalódást ?

- Persze az örömömben egy kis bosszúság is vegyült, hogy az esélyesebb Fradi öregfiúk 2-1-re kikapott, de azt mondom ezt a vereséget szívesen odaadom a nagycsapatunk győzelméért !

- Az öregfiúk meccsen talán sokan szívesen látták volna önt is a jégen...

- Sajnos a térdemmel szenvedek már régóta, ezért számomra is szomorú volt, hogy legalább egy cserére nem tudtam jégre állni.

- Úgy tünik, igény van a Winter Classicra, lesz folytatás ?

- Én azt mondom, „a remény hal meg utoljára” … - bizakodva várjuk a jövőt ! A Winter Classic szervezésbe jó néhány hiba becsúszott, aminek nem lett volna szabad, de ez betudható annak, hogy a jégkorong-szövetségnek sem volt ebben gyakorlata. Elismerték a hibákat! Sok mindentől függ tehát a folytatás, hiszen nagy változások lesznek tavasszal, pl. lejár a mandátuma a szövetségben az elnökségnek, kérdés, hogy mi lesz... Egy biztos, én nagyon boldog lennék, ha a következő Winter Classic pl. inkább a Fradi Üllői úti labdarugó-stadionjában lenne!

- Apropó stadion... a szezon elején már készülő tervekről hallottunk, mit gondol mikor lesz a Fradinak saját jégcsarnoka ?

- Nekünk már 1964-ben megigérték az akkori vezetőink, hogy 1966-ban meglesz a pályánk. Utána még a következő három generációnak is megígérték különböző helyszínváltozásokkal. A legutolsó ajánlat az a bizonyos francia ígéret volt – egy francia cég meg akarta menteni a Fradit -, ami egy multifunkcionális csarnokot jelentett az Üllői úti focipálya mellett... nem lett belőle semmi! Szkeptikus vagyok! Félek, hogy az én életemben már nem lesz a Fradinak fedett pályája, és akkor egy nagyon szomorú jövőt vázoltam fel. Sajnos, nem úgy látom az események alakulását, hogy valamikor is lesz saját pályánk. Legalábbis olyan, amilyet én már felvázoltam, bemodelleztem, hogy kellene kinézni... Egy kis kétezerötszáz férőhelyes ékszerdobozt álmodtam, amit meglehetne bárhol csinálni. Elküldtem az illetékeseknek, majd kiderül mi lesz...

- A jégkorong-szövetség elnökségi tagjaként talán ebbe is van beleszólása, mint ahogy a Fradi ügyeit továbbra is felügyeli...

- Talán lesz rá lehetőségem, de új elnökség lesz. Ha ezután is bizalmat kapok, akkor persze szívesen vállalom majd ezután is ezt a feladatot, mert úgy érzem, sokat tehetek a Fradiért. Ehhez még lenne energiám, de a közgyűlés majd tavasszal dönt. Addig azonban még a szakosztály életében is sok mindennek kell történnie.

- Mire gondol ?

- A jelenlegi elnök nagyon sok jót tett a csapattal, hiszen anyagi bázist, a hátteret teremtette meg. Ugyanakkor ez sajnos nem elég! A csapat körüli feszültségek nem tettek jót a játékosoknak… Nem volt szerencsés, hogy már a harmadik edző vált meg a csapattól - a finn edző mellett egyébként nagyon összeszedett lett a csapat. Én játékospárti vagyok, más szemmel nézem a dolgokat. Nagyon fontos, hogy jó kapcsolat legyen a játékosok és a vezetők között. Hiába van meg minden, a játékosok nélkül nem tudunk nyerni, ahhoz pedig, hogy ők teljesíteni tudjanak, nyugalom kell. A fejekben végre rendet kell tenni!

- Mit gondol, ez Szergej Oreskinnek sikerülhet ?

- Ores elég sok időt eltöltött a Fradival, tisztában van vele, mit jelent a fradizmus, tud dolgozni ezekkel a fiúkkal, és ismeri a helyi viszonyokat. Ez mind előnyére szolgálhat!

- Bár csak egy hajszálon múlt, a csapat nem jutott a Mol Liga-döntőbe. Hogyan értékeli a csapat munkáját?

- A feszültségek ellenére a csapat egyértelműen pozitívan változott, erősödött! Markánsan látszanak a fejlődés jelei, hiszen az idén pl. az Újpestet többször is megvertük, a Dunaújvárost még az első meccsünkön megszorongattuk. Ki-ki meccseket játszottunk mindegyik ellenfelünkkel, akiknek a körülményeik - saját pálya és edzés lehetőség - sokkal jobbak! Persze, volt egy-két szerencsétlen kimenetelű meccs, pl. a Brassóval, amiket ha megnyerünk, most a négy között vagyunk.

Ha jó mester kezében lett volna a csapat a szezon elejétől fogva, még jobb eredményt sikerült volna elérni. De egyértelmű, ha visszatekintünk az elmúlt öt évre, messze a legjobb csapatot sikerült összehozni! Éppen ezért az OB I-es jó szereplés még meglehet! Remélem, ez a csapat együtt folytathatja majd ezután is a munkát, mert akkor jövőre még több örömet tudnak szerezni a szurkolóknak, az biztos! Ez már csak a vezetésen múlik, milyen perspektívát tud felvázolni nekik, de nagy baj lenne, ha szétszéledne ez a társaság!

- Mi lesz az utánpótlással?

- Léfontosságú kérdés, hogy a Fradi-hokinak legyen jövője, ezért feltétlenül rendbe kell tenni ezt a kérdést is. Egy azonban biztos: tárgyalásokat folytatok Rob Niedermayerrel, akit szeretnék meghívni ismét hozzánk, hogy nyáron egy tíznapos bemutató-edzőtáborban foglalkozhasson a gyerekeinkkel.


Szabó Gabi