A fiataloké a jövő - tartja a mondás, és lehet ez bármelyik sportág utánpótlás-nevelésének a jelmondata. Amíg egy csemete eljut odáig, hogy élsportoló lehessen, nagyon sok munkát, energiát, valamint szabadidőt kell feláldoznia, és nagyon sok segítséget, támogatást kell kapnia szüleitől, edzőitől, mellyel a későbbiekben megvalósíthatja álmait. Eme szösszenet annak apropóján jutott az eszembe, hogy Miskolcon mini korosztályos jégkorongtornát rendeztek, melyen a Miskolci Jegesmedvék játékosa, Fekecs Norbert egy kis ajándékkal lepett meg két jégkorongos csemetét. Egyikük, Keresztes Levente a MAC Népstadion szupermini csapatának tagja sajnos nem vehetett részt az átadáson, másikuk a tornán is szereplő Pecsét Bálint volt. Ő a Miskolci Jegesmedvék mini csapatában játszik.

„Mióta Miskolcon vagyok, észrevettem, hogy a helyiek nagy lokálpatrióták – mondta Fekecs Norbert. - Bár nem vagyok régen itt, de amikor a klub a Magyar Kupába jutásért plusz prémiumot ajánlott fel, eldöntöttem, hogy csakis éremmel térhetünk haza Dunaújvárosból. Ez sikerült is, hiszen megszereztük a harmadik helyezést. Szerettem volna, hogy a dobogós helyért járó prémium jó helyre kerüljön, és lehetőleg Miskolcon maradjon. Ezzel is kifejezve a borsodi megyeszékhely iránti szeretetemet. Az összeget, kiegészítve, két kedvencem között osztottam el egyenlő arányban. Így a szülővárosomból, Budapestről, illetve a MAC-ból, ahol tíz évet töltöttem, valamint jelenlegi klubomból, Miskolcról kap valamit az, aki nekem a kedvencem. Tudom, hogy sok tehetség van itt is és ott is, közülük esett a választásom e két srácra. Az egyik Keresztes Levente, a MAC szupermini csapatának jégkorongozója (ő sajnos nem tudott eljönni az átadásra, az ajándékot később kapja meg). Levit én tanítottam korcsolyázni, az első jégre lépésétől kezdve. Fejlődését figyelemmel kísérem, és szakmai szemmel nézve is őstehetség ebben a sportágban. A sikerei önmagáért beszélnek, aminek külön nagyon örülök. S ami még érdekesség: Levi szülei borsodiak. A másik kedvencem Pecsét Bálint. Ő a Miskolci Sportiskola szupermini csapatának játékosa. Amikor idekerültem, ő volt az első, aki azt kérdezte tőlem, ismerem-e a Fekecs Norbertet? Mire azt válaszoltam, hogy igen, az egy nagy darab, magas srác - itt áll előtted. Bálint kérdő szemekkel nézett rám. Már akkor tudtam, hogy ha lehetőségem lesz, ezt az érdeklődést viszonzom. Azóta, ha módomban állt, figyelemmel kísértem edzéseken, és gyakran beszélgettünk. Szakmailag ügyesnek tartom, talán csak egy kicsit több önbizalom hiányzik belőle. Jó edzői kezekben van, s ezzel az ajándékkal az önbizalmát szeretném megerősíteni. Pesten sokat foglalkoztam gyerekekkel, és tapasztalatból tudom, hogy két jó szóval, egy kis odafigyeléssel csodákat érhet el velük az ember. Bár ezzel így vagyunk mi is, felnőttek. Ezekkel az apró ajándékokkal szeretnék nekik is adni egy kis „dicsőséget”, amit remélem, később hatványozottan adnak vissza tehetségükkel és teljesítményükkel. Bálint itt, Miskolcon, Levi pedig Budapesten. Zárásként mi mást is kívánhatnék ezeknek a csöppségeknek, mint azt, hogy a jégkorongba fektetett hosszú évek munkája hozza meg a sikert számukra, és évek múltán a válogatott mezében szerezzenek nekünk, jégkorong-rajongóknak sok örömet.”

Forrás: Ice Zone