A Vasas Bp. Stars sikerével zárult a MOL Liga 2009-2010-es évadja. Glen Williamson együttese az elődöntőben az alapszakasz-győztes Dab.Doclert, majd a fináléban az Újpestet győzte le. A sikerből Fodor Szabolcs egy gólpasszal vette ki a részét. A válogatott csatár nem csak fegyelmezett, okos, csupaszív játékával tűnt ki a dunaújvárosi tornán, hanem a felszerelésével is. A Stars pontkirályaként ugyanis a káposztásmegyeriek közül ő viselhette a Final Fourra készült egyedi, zöld-piros-narancs színű, MOL-emblémával díszített fejvédőt.

- Otthon van, a MOL Liga aranyérmével együtt a lakás egyik ékessége – mondta az icehockey.hu megkeresésére Fodor Szabolcs. – Egyelőre nem jelezte a szövetségből senki, hogy vissza kellene adni, így nagyon remélem, hogy megtarthatom. Számomra roppant kedves emléktárgy, nem szívesen válnék meg tőle.

- Ezt már sokan megkérdezték tőlem az elmúlt napokban, s most sem mondhatok mást: azzal az elhatározással utaztunk el Dunaújvárosba, hogy hazahozzuk az Acélbikák csarnokából a trófeát. Meg akartuk mutatni, hogy az alapszakaszbéli negyedik helyünk ellenére sem lehet minket leírni. Én magam is őszintén bíztam benne, hogy ebben a lebonyolítási rendszerben, amikor két meccsen át vezet az út a csúcsra, sikerül meglepnünk a riválisokat. Tisztában vagyok a képességeinkkel, tudtam, hogy az EBEL-ben, a válogatottban, a korábbi évek playoff-mérkőzésein megszerzett a rutin milyen sokat számít. Egy szó mint száz: nekem nem volt akkora meglepetés, hogy végül mi értünk célba.

- Megjósolható volt, hogy az újvárosiakat nyomasztja majd a tét. Az alapszakaszban tényleg remekeltek, és a többség őket tippelte végső győztesnek is. Hazai pályán számukra csak az első hely volt elfogadható eredmény. Ám ilyen lelki teher alatt sokkal nehezebb teljesíteni, mint egy sima alapszakaszmeccsen, amelyet ha elveszítesz, nem történik tragédia, majd legközelebb javítasz.

- Mi tagadás, lazítottunk egy kicsit. Muszáj volt levezetni a felgyülemlett feszültséget, hiszen a hétvégén mindenki százhúsz százalékot teljesített. Ezzel együtt szó sincs arról, hogy hajnalig dorbézoltunk volna. Beültünk közösen a srácokkal egy szórakozóhelyre, átbeszéltük a történteket, s közben megittunk egy-két sört.

- Nagy elégtétel ez a siker számomra azt követően, hogy kikerültem az Alba Volán keretéből. Úgy érzem, sikerült megmutatnom, hogy nem véletlenül és nem érdemtelenül töltöttem el két évadot az EBEL-ben. Persze, még nincs vége a szezonnak, sőt! Tilos elégedetten hátradőlni, hiszen a bajnokság csak most pörög fel igazán, meg aztán az embernek mindig van hová fejlődnie.

- Általában a góljaim és a gólpasszaim száma nagyjából megegyezik egymással, most viszont lényegesen több asszisztot jegyeztem. Íme, itt a feladat: meg kell próbálnom feljebb tornászni a lőtt gólok számát. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az alapszakaszban a Stars ütötte a legkevesebb gólt.

- Ez azt jelzi, hogy a védekezésünk összeállt, ami az egész csapat érdeme. Manapság ugyanis nem elég, ha a bekkek hatékonyan takarítanak, a védőmunkából a csatároknak is ki kell venniük a részüket. Ami természetesen nem mentesít a góllövés feladata alól.

- A legnagyobb dobás nyilvánvalóan az lenne, ha a Sapa Fehérvár AV 19 ellenében hódítanánk el a magyar bajnoki címet. Ez persze kicsit optimista forgatókönyv a részemről, de szerintem egy sportember nem léphet másképp pályára, csakis a győzelem reményében. A döntőbe mindenesetre nagyon szeretnénk bekerülni, és ígérem, mindent meg is teszünk ezért.

- Különösebben nem, hiszen az OB I középszakaszában erőltetett menet vár ránk. Átlagban heti három meccset kell vívnunk, s noha most megvan a keretünk, egy-két sérülés mindent felboríthatna, hiszen csak ifikkel lehetne pótolni a hiányzókat. A klub alapfilozófiája nem változott, de nem árt előrelátónak lenni, és a külföldiekkel stabilabb lehet a csapatunk.

- No, ez eddig eszembe sem jutott... De most, hogy mondja... Egyébként kissé túlmisztifikálták ezt a kettőnk közötti párharcot, bár én személy szerint nem bánom, hogy beszélnek róla. A hokihoz, a showhoz hozzátartozik, hogy a játékosok egyszer-egyszer a jégen rendezik le a nézeteltérésüket, ez azonban nem jelenti azt, hogy a meccs lefújása után is forrnának bennünk az indulatok. Oké, Fiserával annyira nem rajongunk egymásért, hogy most hiányolnám az Acélbikák közül, ugyanakkor a távozásával - lám - eggyel kevesebb beszédtémája maradt a drukkereknek. A jégkorong kemény játék, tele test-test elleni ütközésekkel, s bár a verekedés nem a sportág része, benne van a pakliban, hogy olykor elcsattant néhány pofon.